Ritkán vagyok beteg, de akkor nagyon. Általában csak  vagy megfázni szoktam 2-3 napra, de akkor NeoCitran túladagolással élem túl a dolgot, másik verzió meg az, hogy kétpercenként rámjön a szapora, de akkor meg nincs mit tenni.
Ha nagyon beteg vagyok, akkor az minden előjel nélkül dönt ágynak, így volt ez most is, bár nemtudom, hajnali 1kor ebben a MINUSZNÉGYEZER fokban való lenge öltözetben való mászkálás után mit vár az ember.
Voltunk pénteken egy koncerten, a zene jó volt attól függetlenül hogy egy számot sem ismertem, és csak barátnőmet kísértem el, de hogy ott milyen kis zenészfiúkák voltak, na nekem ott az állam leesett. Tudniillik nekem a zsánerem az a 'elmúltharmincnősember', de mikor már egy órája ültünk ott Évikével a kis helyünkön és én meg legeltettem a szemem az embereken, először aszittem bepisiltem, nemfog a tenalédi, vagy mi a szösz, hát nem, rájuknéztem és rendesen "niagara in my pants" effektus lépett életbe, szerelem első látásra, én ott ülök a kis bemélyített ülésen, sörrel a kezemben, nagykabátban mert fázom, hajam ide oda rázom mert sehogy sem jó, életem szerelme meg 6 méterre áll a dj pultnál, ó igen, következő képkocka már az esküvő, mer' nemszabad elsietni, majd a rózsaszín felhőket az "úgyse látom sohatöbbet" felismerésem oszlatja el, mert ez már csak így megy.

Ez volt csütörtökön, vagy már péntek hajnalban, szóval ott tartunk, hogy mászunk haza az éjszaka közepén, Évike nálam alszik, út közben a combinón ülve arra próbál rábeszélni, hogy nem baj, hogy 2 előtt nem kerülünk ágyba, nyugodtan fel tudok kelni még 5.40kor teljesen fitten mert fiatalvagyok, kibírom :DDDD
Szóval nekem reggel nulladik órában a számból erőteljes vodka és sörszag áradt, Évi meg hazament, neki könnyű, egyetemi vizsgaidőszak után nem kell hajnali 8-kor beülnie a padba. Vagy mibe.
Egész nap úgy néztem ki mint egy zombi, REPLÜLŐZOMBI, de azért igyekeztem formában maradni, olyanban amire még rá is lehet nézni anélkül hogy el ne hányjad magad, mert tegnapi smink, fésületlen haj, szakadt ruha, és akkor még 2 napos szagomra fújtam rá azt a kurva dezodort, hát gyönyörű lehettem. 

Ma meg reggel felkeltem fél nyóckó' abban a hitben,  hogy ja de jó lesz fájó végtagokkal vonatozni (előtörténet: hétvégente lejárok Bicskére nagyapához mert ő tanár, és nekem fizika-kémia ismereteim eléggééé...öööö...hiányosak. Már ha az abszolút semmit hiányosnak lehet nevetni.), előző este is ment már a hepaj hogy én BIZTOS, hogy KI NEM TESZEM A LÁBAM a lakásból ebben az időben, hát fagyhalált halok miközben fordulok be a sarkon. Aztán lesz belőlem jégszobor, jönnek az idegesítő tízévesek, letörik a segítségért nyújtózó jéggé fagyott bal karomat, aztán majd azzal kardoznak.
Szóval ott voltam az ágyamban, és gondolkodtam hogy vajon hány órát adjak magamnak, 3at, és akkor még a delet sem érem meg, esetleg 8at, és akkor még éppen hogy kapok anyu palacsintájából.  

Éppen öltözöm, szól a vezetékes telefon, anyu felveszi.
-Jó.
-Jó.
-Oké.
-Hát értem.
-Jó.
-Rendben.
-Szia.
ezeket hallottam. Anyám beront a szobába, elmosolyodik - oké, kiröhögött -, majd közölte:
-Most telefonáltak nagyszüleid, nagy a hó, ne vonatozzál.
-Magyarul MARADJAK ITTHON BAZMEG?!
-Öööö ja.

Már alapból be volt kapcsolva a gép, szóval leültem hogy faszbúkozzak 5percre, na ez tart másfél órája, és még mindig kibebaszott álmos vagyok így hajnali 11kor, szóval vissza akarok mászni aludni. Csak jöttem, és ezt elmeséltem. Hú.